re
2009 október 27. | Szerző: KEK
Kedves Kekeckedő olvasó!
Én örülök annak, hogy olvasgatsz. Igen, hol fenn vagyok, hol lenn. 3 évvel ezelőtt, amikor becsapott a villám, és az életem felfordult, regeteg embert megkérdeztem, véleményekről. Teljesen elveszett lettem a válaszok útvesztőjében. És akkor rájöttem, hogy mindenki, a saját tapasztalataiból, normáiból indul ki, és mégha csupa jószándék vezérli, akkor se biztos, hogy nekem jó, amit mond. Azóta próbáltam finomítani, hogy legalább megszűröm, van-e a másik véleményében beépíthető gondolat. És figyelem azt ,ki miért mond dolgokat, min ment át, amiért mondja.
Lehet, igazad van, most a másik véglet van látszólag, mert olyan mintha mennék a fafejem után. De ez nem így van, legfeljebb nem látszik itt, mivel nem lehet mindent leírni.
Hogy mennyire van igazam az exszel kapcsolatban? Tegnap kiderült, hogy miközben én kezdtem visszaépíteni a bizalmat felé és hajlani a megegyezésre, ha ő is megbízhatónak tűnik, szóval simán mindenemet átkutatja rendszeresen, beleértve a kóddal lezárt számítógépet, amit nem is értek, hogy volt képes, de sikerült. Nem vagyok hülye, nincs felírva a kód sehová. Ennek biztos valamiért így kellett lennie.
Azt is megértettem tegnap, hogy mindenki másképp él meg egy azonos történést és pláne másképp emlékszik rá évekkel később. Lehet, már nem is úgy volt, a hatások mégis a jelenre és a jövőre hatnak. Fájt, megsirattam pár dolgot, de kialudtam és megyek tovább. Keresem, mi a dolgom a Földön. És ez mindenkinek egyéni, ezért nem lesz jó másnak a megoldása. De köszönöm a kommentet, igyekszem nem rögtön dacból elvetni a mások jelzéseit.
Az élet a küzdés maga.
Vasárnap este
2009 október 25. | Szerző: KEK
Gergő, biztos, hogy nincs másik neved? pl. pont az, ami az exnek? Nincs megegyezés, és sajnálom, hogy csak erre van reagálás. Biztos a többi senkit nem érdekel. Pedig az a nem semmi, amit én itt hullámvasutazok lelkileg, és ahogy állandóan fel ekll állni.
Más. Tévedés azt hinni, hogy egy órával többet alszunk. Egy órával többet vagyunk fenn. Fáradtabb is vagyok! A gyerkekekről nem is beszélve. De jól éreztük ma is magunkat. Tök jó, hogy már ennyire ki tudom kapcsolni az agyam többi részét. Nincs aggódás, nincs munka, nincs haver. CSak ők.
Bár lehet, attól vagyok álmos, hogy tegnap éjjel a tesómmal megpróbáltuk megváltani a világot, este 11-2ig, nem sikerült.:-)
Az állatkertben nyugdíjas + unoka jegyet lehet venni, és olcsóbb, mint egyébként. Nov. 30-ig.
Bambulok
2009 október 24. | Szerző: KEK
Sajnálom, Gergő. Ez valahogy eddig is kiderült az írásaidból, de más, hogy ide írtad.
Volt egy két egész jó beszélgetésünk a leendő exszel. Nem mondom, hogy sikerült megegyezni, de legalább beszélünk. Illetve napi szintű apróságokban megegyeztünk, ami ugyan nem nagy dolog, de fontos volt már a gyerekek életében. pl ki mikor viszi őket, milyen különóra nem kell, melyik sport folytatódjon…. Sőt, beszélgettünk arról is, hogy kerültünk ide. Meg, hogy mennyire elcsúszott a kettőnk élete egymás mellett. Nem tudom, valaha lesz-e olyan, hogy megértjük a másik álláspontját. Ettől még persze nem lesz ítélet, se megegyezés. Sajnos, már nem tudok neki semmiben hinni. Bármit mond, azt keresem mögötte, hol van benne a csapda. Ő meg fordítva. És így nehéz egyezkedni. Kicsit volt fenyegetés, ijesztgetés, ráhatás az anyai lelkemre, a női gyengeségemre, az általa hitt érzelmekre (evvel nagyot tévedett). Ott hibázza el a taktikát rendszeresen, hogy nem számol avval, hogy én már nem az vagyok, mint 3 éve. Bizonyos dolgokon sokkal könnyebben túllépek. Nagyon nem izgat. Szeretnék megegyezni, mert ez nem jó így senkinek, de nem minden áron.
Nem merek sokat írni, mert nem vagyok biztos benne, hogy nem olvassa.
Ma találkoztam egy sorstársammal. Illetve, neki sokkal rosszabb. A férjével belementek egy olyan anyagi helyzetbe, hogy ő nem tud kiszállni. Idősebb is nálam, persze, kérdés, mi az a kor, amikor ne lehetne újra kezdeni (lásd Turner, a festő. Jó, ő nem vált el, de radikálisan változtatott). A gyerekek még kicsik ahhoz, hogy ne kellene még éveket várni ahhoz, hogy kirepülve el lehessen szakadni apukától. A pasi nem keres, egy villanykörtét nem cserél ki. SEMMIT nem csinál. Még haza se megy néha. Csak egzecíroztatja a szeretetére teljesen kiéhezett gyerekeket. Úgy élnek, mint 2 lakótárs. EZ házasság? Hol van itt a szeretet, a megbecsülés, a társnak lenni? Legalább néhány dologban? Be kellett látnom, nekem ennyire nem volt rossz. (Engem “csak” elnyomtak)
Tényleg ez a nők sosrsa? És milyen a férfiaké? Nem nagyon látok kiegyensúlyozott, pláne boldog embert magam körül. Jó, kezdem megérteni, az élet a küzdésről szól, meg, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, és ez összehasonlíthatatlan. pl. egy barátom azt mesélte, milyen rossz, hogy nincs a szüleivel rendes kapcsolata, mert az egyik ápolandó beteg, a másik messze él. Erre elgondolkodtam, az jobb, amit egy másik velünk egykorúnál láttam, hogy a nagyszülők közül már csak 1 él, nagynéni, nagybácsi nincs. Vagy ott vannak azok, akik 35-40 évesen egyedül vannak a világban? Vagy ott ez a mai család, ahol a saját apjukra nem lehet rábízni a gyerkekeket, mert nem ad nekik enni?! Hányan vannak rokkantak, betegek, egyedülélők, gyermektelenek? Miért nem tudjuk a JÓ oldalát nézni a dolgoknak? Miért nem tud örülni egy nő, ha rendes, dolgos férje van? Ha dolgozik, részt vesz a gyereknevelésben, ha keres, ha megteremti a helyet, amiből egy női kéz az ő segítségével otthont varázsolhat? és fordítva. Miért nehéz szeretni, megismerni, elfogadni, és néhány nem-túl-fontos dolgot leszarni? Miért könnyebb lustának, tapintatlannak és érzéketlennek lenni, mint odafigyelni? hiszen hosszú távon megérné.
Az emberek nem tudják kifejezni a szeretetüket. És önzőek. Nem gondolnak arra, hogy mondatok a másiknak mennyire fájnak, megalázóak, mennyire nem jókor hangzanak el. De erre azt szokták felhozni mentségnek, hogy nem akarnak hazudni, meg őszinték. Pedig, ha egy kicsit fontos a másik, kétszer meggondolom, mit mondok, és hogyan, és mikor. De mindegy. Egyszer valahol olvastam, talán a CSernus könyvben, hogy az ember legyen őszinte, nem érdemes taktikázni. aztán legfeljebb, akiről kiderül egyszer, hogy visszaélt vele, vagy hogy nem olyan, mint gonoldtam, legalább időben kiderült. Próbálom meggyőzni magam, de jó, hogy kiderült. De az tud fájni, ha az embert gyomorszájon vágják.
Hát ilyen hetem volt.
Istenem, add, hogy legyen még egy esélyem társként együttélni valakivel.
2009 október 19. | Szerző: KEK
kiégett a szemem, mert nem tudok nem dolgozni, és begyulladt a géptől.
vannak-e igaz barátok? hiszen senki nem áll ki a másik mellett. Tisztelet a kivételnek. Azért vannak már új, új-régi barátok, akik néha felhívnak, ha én be nem előzök.
Tegnap nagyon csúnyán veszekedtünk. Nem kellett volna. de nem érdekel már. Az se, amit mond. Nem vág földhöz, nem érzem magam a világ tönkretevőjének, nem érzem magam gyereklélek-gyilkosnak. Gyógyulok!!!
Ma nagyon érdekes napom volt. Szembe jött a múlt, és én annyira örültem, hogy már nem érdekel ez se, és hogy tudom, merre van az előre, és kik állnak az út mellett, végén, akik segítenek. Bár néha az agyamra megy ez a segítősdi. Mert olyankor nem fér bele az erős asszony imidzsbe. Hogy lehetek ennyire kétféle belül?
A hétvége király volt, ismét bebizonyosodott, hogyha zöld fű, kék ég, és valami víz vesz körül, mégha majd megfagyok, akkor is feltölt teljesen. Főleg, hogy a gyerkekek ugrándozásait nézhettem közben. És kölcsönösen és együtt élveztük, hogy csak a pillanatnak élünk. Persze ,ezért is leszúrt. De le-sz*-rom
Azt hittem, október jobb lesz. És tudtam, már akkor is, hogy önámítás. És mi van, ha sok mással is csak áltatom magam? Ha ezek a dolgok körülöttem nincsenek is? Vagyis nem így. Nincs igazság. Én pirosat látok ott, ahol ő kéket. Nincs abszolút igazság.
Ha vége ennek az egésznek, pillanatok alatt rendbe tszem az életem. Akkor nem lehet majd önámításokra építeni már. Aki pedig akkor megmérettetik, legyen az barát, rokon, ha kiderül, hogy ámítottam magam, hát pá.
rákoknak hétvégére
2009 október 15. | Szerző: KEK
RÁK: Ha a pénteket megúszod baleset nélkül, akkor nagyon kellemes hétvégéd lesz. Ezért is fontos, hogy vigyázz magadra! Mielőtt lelépsz vagy elindulsz, többször nézz körbe! Főleg a rosszul belátható kereszteződések tartogatnak meglepetést. Hirtelen felbukkanhat valami. Csak az éberség és a gyors reakció menthet meg, aztán szombattól elemedben leszel. Ekkor csak arra kell vigyáznod, hogy ne reagálj semmire túl érzékenyen! Inkább fogadj mindent derűsen! Sokat segíthetnek a körülötted lévő emberek. Érdemes jó humorú barátok társaságát keresned. Velük jó nagyokat lehet nevetni. A hét utolsó napján igyekezz elejét venni egy családi vitának! Megértően és szeretettel beszélj, akkor nem lesz baj!
Hát kinek ne lehetne ilyet írni: vigyázz, érezd jól magad, és beszélj szeretettel!
De azért megfogadom. És megpróbálok nem izgulni a többi rákért
Kégli
2009 október 15. | Szerző: KEK
ma elintéztem egy csomó dolgot. Ilyenkor olyan jó, mert nem érzem tök bénának magam. A kocsit megcsináltattam, mert annyira párásodott, hogy semmit nem láttam.
Voltam az általam megálmodott lakásban. Egy ismerősé. Még ugyan kicsit kopár, mert nemrég vették, és én biztos másképp rendezném be, de mindent tudott, ami nekem kellett volna. Annyi szoba, olyan fekvés, csend, zöld, város is, nem is, új… csak hát ezt egyedül most biztos nem fogom tudni összehozni annyiért, amit mondott, hogy vették. De tetszett, hogy van ilyen. Egy pillanat alatt beleéltem magam, hogy nem kell vele lenni többet, milyen érzés lenne. Este azt csinálni, amit akarok. Úgy tanulni a gyerkekkel, ahogy én gondolom, nyugiban vacsizni velük. Nekik is lenne külön szoba. Lehetne fűteni, nyitott ablaknál aludni, lámpát égetni, telefonálni bárkivel…. Alaptevékenységekben vagyok korlátozva itt. Visszaszámolok.
azért egy ilyen válás jelentősen visszaveti az embert anyagilag. de megéri ez a kompromisszum.
Elfoglaltság
2009 október 13. | Szerző: KEK
Ma valakinek tettem egy szívességet, és meg akart hívni egy sütire. Mondtam, majd beveszem a táncrendembe. Erre röhögött, de nem hitte. Pedig a fő-főnökhöz is mennem kell, de mondtam, a héten nem érek már rá. Dolgozom ezerrel. Meg élek a gyerekeimmel. Azért disznóság, hogy este hétig írjuk a házit. Igaz, egyet újra kellett írni, mert a szemét anyja (én) nem engedte olyan rondán és hibásan hagyni. Mikor lehet gyerek a gyerek? Nekem is kell pár óra, míg eszek, pihenek, hogy megint nekiálljak. Ő meg tanul egész nap. Zene, tánc, sport. De otthoni játék akkor is kevés.
Furcsák ezek a mai tanárok. Az egyik gyerek lop a másiktól. Erre a tanárnő: Így jártál. De arról nem beszél az egész osztály előtt ,hogy csúnya dolog lopni. A másik elnézi, hogy a gyerek ebédjébe a másik maroknyi sót szór poénból. Leszidta, de új ebédet nem szerzett. Legalább egy felet. Gratula!!!
káosz
2009 október 12. | Szerző: KEK
olyan káosz van a fejemben, mint ma a közlekedés a városban. Pedig látszólag minden oké. megnyugodott a munka vonal, és a családi is. Nehéz kivárni a végét. Eddig is mehetnékem volt, de most, hogy már sejthető a vége, visszaszámolok. Ez nem normális helyzet itt lenni egy szobában valakivel, akihez már nincs semmi közöm.
Az eső és az ősz ellenére voltak szép pillanatok ebben a napban. Vagy talán azért?!
2009 október 28. | Szerző: KEK
Gergő, hajlandó lennél személyesen is találkozni, hogy te nem vagy a férjem?
Oldal ajánlása emailben
X