re

2009 október 27. | Szerző: KEK |

 Kedves Kekeckedő olvasó!

Én örülök annak, hogy olvasgatsz. Igen, hol fenn vagyok, hol lenn. 3 évvel ezelőtt, amikor becsapott a villám, és az életem felfordult, regeteg embert megkérdeztem, véleményekről. Teljesen elveszett lettem a válaszok útvesztőjében. És akkor rájöttem, hogy mindenki, a saját tapasztalataiból, normáiból indul ki, és mégha csupa jószándék vezérli, akkor se biztos, hogy nekem jó, amit mond. Azóta próbáltam finomítani, hogy legalább megszűröm, van-e a másik véleményében beépíthető gondolat. És figyelem azt ,ki miért mond dolgokat, min ment át, amiért mondja.

Lehet, igazad van, most a másik véglet van látszólag, mert olyan mintha mennék a fafejem után. De ez nem így van, legfeljebb nem látszik itt, mivel nem lehet mindent leírni.

Hogy mennyire van igazam az exszel kapcsolatban? Tegnap kiderült, hogy miközben én kezdtem visszaépíteni a bizalmat felé és hajlani a megegyezésre, ha ő is megbízhatónak tűnik, szóval simán mindenemet átkutatja rendszeresen, beleértve a kóddal lezárt számítógépet, amit nem is értek, hogy volt képes, de sikerült. Nem vagyok hülye, nincs felírva a kód sehová. Ennek biztos valamiért így kellett lennie.

Azt is megértettem tegnap, hogy mindenki másképp él meg egy azonos történést és pláne másképp emlékszik rá évekkel később. Lehet, már nem is úgy volt, a hatások mégis a jelenre és a jövőre hatnak. Fájt, megsirattam pár dolgot, de kialudtam és megyek tovább. Keresem, mi a dolgom a Földön. És ez mindenkinek egyéni, ezért nem lesz jó másnak a megoldása. De köszönöm a kommentet, igyekszem nem rögtön dacból elvetni a mások jelzéseit.

Az élet a küzdés maga.