Élvezetek
2009 november 27. | Szerző: KEK
Tudtam, hogy nem fogom bírni. Ma végigvonszoltam magam a fél napon. Már 11-re elegem lett. Pedig sütött a nap… látszólag ment is minden. Kívülről még mindig kis szorgos hangya kinézetem lehetett. Aztán a kocsiban felejtettem valamit. És akkor elegem lett. És ahelyett, hogy mentettem volna, ami még menthető, beültem egy kávézóba, rendeltem egy nagy adag forró csokit nagy adag tejszínhabbal, levettem a polcról valami pletykalapot, és fél órán át csak a kakaóra, a cukorra, a szerotoninszintemre meg a semmire gondoltam. Aztán elindultam, és kiderült, hogy 1 helyett 11re vártak valahol. Mondtam nekik, hiába festetem a hajam, mégis csak egy szőke nő vagyok:-) De ettől is kiakadtam, hogy megint esek szét. De tudom a terápiát: Evés, ivás, alvás. Már a gyerek is tudja, napi 2 liter, és még 5 perc. Ehhez képest… De a kakaót nem lehet beleszámolni, mert olyan sűrű volt, mint egy puding. Nem is merek belegondolni, mennyi kalória lehetett, hogy csak este 6ra lettem kicsit éhes.
De most úgy fekszem végre le, hogy minden restanciát megcsináltam. Alakul. És holnap már péntek!!!
munka
2009 november 25. | Szerző: KEK
Hogy én milyen kis szorgalmas hangya vagyok! Az elvégzett munka jutalmaként ma lefekszem aludni fél kilenckor, és alszom. Vagy végre olvasok. Életem legszebb nyara a címe. Minden alkalommal újra kell kezdenem, mert annyira rég volt, hogy olvastam, hogy elfelejtettem azt a 2 oldalt, amit sikerült…
Még mindig pörgpk. ÉLvezem. De mikor lesz a kiégés? Mert mindig van. Most anniyra jó. Most meg kell csinálni, amit csak lehet, felkészülve a negatív hullámra.
Jó voltam. Jól csináltam. És végre el is hiszem magamról. Jó éjt!
(adventire nem volt időm még, de majd holnap)
Advent
2009 november 23. | Szerző: KEK
nincs valakinek ötlete, mit lehet bevinni az iskolába az adventi zsákokba, kb 20-25 db egyforma valamit, ami nem több, mint 100 Ft, nem édesség, és egy kisgyerek is örül neki, és uniszex. Már volt üveggolyó, lufi, matrica.Idén megint más kell.
nov 23 hétfő
2009 november 23. | Szerző: KEK
Na, csak azért írtam ezt címnek, mert valami kell, meg úgyse tudom, hol kellene beállítani, hogy beleírja, mit mikor írok. Még mindig szőke vagyok, mert annyira örültem, hogy valaki írt kommentet, amíg rá nem jöttem, hogy én voltam. Súlyos.
Egyébként (mi a fenének mondom ezt a szót állandóan?) ma tök jó napom volt. Szabadnak éreztem magam. Reggel persze bepróbálkozott a hétfő hétfő lenni, és be kellett megint lógni az iskolába óra alatt, bevinni, ami még itthon maradt, meg átment egy fekete macska előttem, meg elrontottam az utcát, ahová menni kellett, és vissza kellett menni, no, de mégis, jó lett. Kikapcsoltam mindent, még az időt is. Csak dolgoztam, mint egy kisangyal. A saját magam gyártotta fülbevalóban. Tetszett.
SAjnos, elfelejtettem egy-két dolgot elintézni, de majd holnap. CSak valakit fel akartam hívni, és elúsztam. Nagyon bánt. Odaértem a gyerkekért időben, akik kivételesen kész voltak mindennel, és végre nem avval kellett kezdeni edzés után, hogy ülj le tanulni hulla fáradtan. Vettem vacsorának valót, azt, amit akartam, nem érdekelt, hogy mit kellene, mennyibe kerül. Jeggyel könnyebb vásárolni. Sütöttünk sütőtököt. De mostanában a kedvenc foglalatosságom almát pucolni és felkockázni, meg mandulát hámozni. Annyira jó érzés gondoskodni a szeretteinkről.
Meg is jegyezték többen, milyen feldobott és kiegyensúlyozott vagyok. Persze, mondom, mert minden kerek. Élek a jelenben, nem gondolok semmire, kialudtam magam a hétvégén. Hangosan énekeltünk a gyerekekkel, meg táncoltunk. Szilvásgombócot. SZÉP AZ ÉLET! Benne van a só! Még akkor is, ha 4kor sötét van, még akkor is, ha állandóan fázom, még akkor is, ha önbecsapás, és minden csoda 3 napig tart. Most jó.
Változó világ – generációs különbségek
2009 november 22. | Szerző: KEK
Megkérdezte Apám, hogy mennek a dolgok. Mondom, fáradtak a gyerekek. Erre ő, hogy mert sok a különóra. Mondom, kell a sport, mert különben nem mozog. Hogy amikor ő gyerek volt, az utcán fociztak, meg bicikliztek. Erre mit mondjak? Hogy én is örülnék, és igyekszem erre megtanítani a gyerekeket, hogy lehet így is kikapcsolódni, nemcsak tornateremben, edzésen, fitness centrumban? De nem megy. Nem merem egyedül elengedni, mert min. a kutyák kinn vannak az utcán, hogy olyan helyen lakunk, ahol mindenki dzsippel száguldozik le a hegyről, hogy 20 perc gyaloglás kell ahhoz, hogy a többiekkel találkozni tudjon, hogy a többiek még többet vannak lakásban, TV előtt, számítógép előtt? Hogy amikor a tanító néni azt mondja, gyűjts képeket az őszről, vagy a vízről, akkor fellépek a gépre és nyomtatok neki? Mert nincs újság, nincs kép körülöttük másképp? (A könyvekből nem vághatom ki) Ez egy másik világ, mint amiben mi felnőttünk. Egy kicsit persze megszépül az emlékezet. Én is csont egyedül nőttem fel. Belvárosi iskola, külvárosi lakás. Az életem az utazásból állt. Itt már nem, ott még nem voltak barátaim. Ősszel meg télen mi se voltunk kinn az utcán. Ha elmentünk este, értünk jöttek. Persze, más volt kicsit. Vagy csak nem akartuk látni. A drogot, az érzelemmentes szexet, a részegséget, a bűnözést kicsiben és nagyban. A kapcsolatok hiányát? A mindennapi hajszát, aminek semmi értelme, mert miért? A pénzért? És mit csinálsz a pénzzel? Nem biztos, hogy a jó módszer, hogy vakká leszünk. Ez egy másik világ. Kellékeket gyűjtünk és keresünk olyan tevékenységekhez, amiket ránktukmálnak. Virtuális élet. ki kell jutnom a levegőre, és vinni őket, mert megbolondulunk. Hosszú még a tél.
CSak persze, ma megint dolgozom. itt a kép:
Az utolsó őszi napok
2009 november 18. | Szerző: KEK
Na de Bálint, épp erről beszélek. Ezekhez nem kell anyagi csődbe verni magad. Ha tényleg együtt akartok lenni, ahhoz nem kell sok pénz. Még Karácsonyig sok idő van a módját kitalálni. Hajrá!
Mi van azokkal, akik nem lehetnek avval, aki fontos? Karácsony még messze van. Addig sok mindent meg kell még oldani.
EGyébként én szeretem az őszt. Persze jobban szeretem az olyan napokat, mint a mai, hogy süt a nap, SŐT, ma szivárványt is láttam. Lefotóztam, de nem látszik. Viszont reggel egy jópofát találtam, íme:
Sorsok
2009 november 17. | Szerző: KEK
Nem volt véletlen, hogy a Nyomorultakban azt a mondatot kerestem. A definíciót. Évek óta vissza-visszatér egy történet a fejemben, amin elmélkedek pár hétig, aztán elásom a lelkem mélyére. Igaz, sajnos.
Jártam egyszer egy családnál. A fiatal nőt közlekedési baleset érte, féloldalára lebénult, beszélni nem tudott, mentálisan sérült lett. A férje ápolta, az édesanyját odaköltöztette, mert kellett a segítség a gyerekek ellátásához is. A férfi szomorúan, megtörten és még mindig döbbenten mesélte, hogy a kisiskolás gyerekek már megtanulták öltöztetni, miközben ő pereli a baleset okozóját, a biztosítót, és mindenkihez fordult már támogatásért. Nem tudta felfogni, hogy mikor végre kiadták a kórházból, epilepsziás lett.
Mit gondolhatott? Ezt méri rá az élet, hogy lássa a feleségét ilyen állapotban, a nőt, akit szeretett, akivel közös, minőségi életet terveztek, a 2 gyereket közösen felnevelni?! Lassan meggyűlöli a helyzetet? Vajon kitart mellette? Mellette marad, és közben belerokkan, vagy kettős életet él? De hogy lenne ahhoz ereje és lehetősége (időben és anyagilag), hogy valahol visszakapja a szeretetet, amit ő is adni tud? Vagy elfogadja, amit a sors rámért, és elfogadja a nőt, úgy, ahogy van, és örülni fog minden kis apró mozdulatának, amit sikerül megtennie, megtanulnia? Megkeseredik, és a gyerekeken vezeti le, vagy tisztességgel felneveli őket és megtanítja tisztelni az anyjukat? Ezt jelenti a jóban-rosszban? Ezt jelenti, hogy az élet a küzdés maga?
És mit gondolok én? Én, aki mindig rettegtem attól, hogy nem szeretnek eléggé, miközben nem tudom, hogy én tudok-e ennyire szeretni? Egyik pillanatban azt kívánom, remélem, kitartott mellette, mint a mesékben, máskor meg azt, hogy élt, és nem áldozta fel magát. Remélem, engem nem méret meg a sors. Vagy már meg is tette?
Karácsony
2009 november 17. | Szerző: KEK
Általában az a legsikeresebb, amit csinálok, és nem veszek ajándék. Lehet ez egy zenei válogatás CD, videoklip a gyerekekről, fotóalbum. Utóbbi kettő sokkal több idő, mint bármi más.
Én idén szeretnék egy forralt bort inni a Vörösmarty téren, sült gesztenyét enni. Szerettem volna elmenni valami kis osztrák hegyi faluba, de ez nem fér bele, de talán egy bécsi adventi vasárnap igen. De ha itthon sétálok egyet a feldíszített városban, az is jó. Azt nem szeretem, mikor nem tudom, mit vegyek, és kényszerből baromságot veszek. Tavaly volt valahonnan egy csomó kultúrautalványom, és mindenki CD-t meg könyvet kapott. Az jó volt.
A család nálunk kikérdez, mit szeretnék én, mit a gyerekek. Én olyat fogok kérni, amit egyébként is meg kellene venni, és segítség. pl. egy szempillaspirál. A gyerek a fél cora katalógust bejelölte.:-(
Bálint, Te mit kérnél, ha nem kellene jól átgondolni? CSak úgy, szívből?
Minden nap Karácsony!
2009 november 16. | Szerző: KEK
Ma annyira jó napom volt. Nem vártam semmit, mert mit lehet egy hétfőtől várni?! A hétvége elmúlt, a következő messze van. De egyszer csak kezdett minden kétséget kizáróan elsimulni a nap. Haladtam a munkákkal, volt parkolóhely, ahová be is fértem, még egy kis vásárlás is belefért egy olyan boltban, amit közel száz éve nem zártak be, pedig azt hittem, nem is lesz ott. Gyorsan eltelt a nap. Nem volt akkora dugó, még az úttorlaszos részen sem. És nem aggódtam semmin, és minden ment magától. Amit nem intéztem el, azt majd holnap. És ez se idegesített. Este levezetésként gyöngyöt fűztem. Olyan szép lett, hogy fájni fog a szívem, mikor be kell majd csomagolni. Lehet, egyet megtartok a sorozatból, és szerintem ez lesz. Kivéve, ha kapok valahol zöld gyöngyöt. (Ez most kék. Lesz rózsaszín, lila…) Azt számoltam, kb. 1000 Ft-omban van egy ilyen lánc, 2 fülbevalóval. Nem tudom, mennyi lenne, ha venném, de tetszik, leköt, és ez a lényeg. Sokkal jobban szeretek ilyen ajándékokat gyártani. CSak még sok emberhez nincs ihlet. (Megint zokni?!:-) Ma egyet sikerült.
2009 november 27. | Szerző: KEK
ja, találtam 100 Ftért cuki kis üvegeket a boltban, 6szögletű, kb 3 centi magas. Direkt olyan kütyügyűjtős. Vagy gyöngynek. De a gyerekek azt hiszem, nem élveznék annyira, mint én, ha kidíszítgethetném. Decoupageval, vagy valami mással. Egyenes felületei vannak. Hát ez van. Ott, a boltban 🙁 Idén Karácsonyra saját magam vagyok kénytelen kényeztetni magam. Hogy mondjam meg, ha valakitől szeretnék valamit, de azt szeretném, ha magától gondolna rá?
Ma beszéltem egy nagyon okos, bölcs, elhivatott emberrel a Karácsonyról, meg a mai magyar életről, értékrendekről. És hogy ő mit ad és mond a munkatársainak, és az, hogy együtt ünnepelnek, mennyire feltölti őket, és ő 3 hétig készül, és keresi a zenét, a verset… Jó volt látni az igazi értékeket, a kitartást a szemében. Pedig egyszer egy-két éve féltem, hogy bedarája őt is, kiég, depresszióba zuhan. De magához tért. Egész elérzékenyültem. És ez most már így lesz januárig.
Oldal ajánlása emailben
X