nov 23 hétfő

2009 november 23. | Szerző: KEK |

Na, csak azért írtam ezt címnek, mert valami kell, meg úgyse tudom, hol kellene beállítani, hogy beleírja, mit mikor írok. Még mindig szőke vagyok, mert annyira örültem, hogy valaki írt kommentet, amíg rá nem jöttem, hogy én voltam. Súlyos.

 Egyébként (mi a fenének mondom ezt a szót állandóan?) ma tök jó napom volt. Szabadnak éreztem magam. Reggel persze bepróbálkozott a hétfő hétfő lenni, és be kellett megint lógni az iskolába óra alatt, bevinni, ami még itthon maradt, meg átment egy fekete macska előttem, meg elrontottam az utcát, ahová menni kellett, és vissza kellett menni, no, de mégis, jó lett. Kikapcsoltam mindent, még az időt is. Csak dolgoztam, mint egy kisangyal. A saját magam gyártotta fülbevalóban. Tetszett.

SAjnos, elfelejtettem egy-két dolgot elintézni, de majd holnap. CSak valakit fel akartam hívni, és elúsztam. Nagyon bánt. Odaértem a gyerkekért időben, akik kivételesen kész voltak mindennel, és végre nem avval kellett kezdeni edzés után, hogy ülj le tanulni hulla fáradtan. Vettem vacsorának valót, azt, amit akartam, nem érdekelt, hogy mit kellene, mennyibe kerül. Jeggyel könnyebb vásárolni. Sütöttünk sütőtököt. De mostanában a kedvenc foglalatosságom almát pucolni és felkockázni, meg mandulát hámozni. Annyira jó érzés gondoskodni a szeretteinkről.

Meg is jegyezték többen, milyen feldobott és kiegyensúlyozott vagyok. Persze, mondom, mert minden kerek. Élek a jelenben, nem gondolok semmire, kialudtam magam a hétvégén. Hangosan énekeltünk a gyerekekkel, meg táncoltunk. Szilvásgombócot. SZÉP AZ ÉLET! Benne van a só! Még akkor is, ha 4kor sötét van, még akkor is, ha állandóan fázom, még akkor is, ha önbecsapás, és minden csoda 3 napig tart. Most jó.