Csizma

2009 december 6. | Szerző:

Kétféleképp lehet csizmát vásárolni (menni). Mert az egyik módszerrel nem veszed meg.:-)))


Csütörtökön nagyon fázott a lábam. Gondoltam, bemegyek egy bevásárlóközopntba, ott van cipős is, gyorsan elintézem. Tudtam, mit akarok. Ponosabban az alábbi követelményeknek felejen meg: 1. legyen kényelmes 2. felvehető egy viszonylag normál-elegáns öltözködést megkövetelő munkában, 3. legyen bőr, ha lehet, 4. de nem akarok rá 20 ezret költeni.


Bementem az ominózus dömping boltba, (fáradtan és éhesen, és egyedül, és dugó volt…) szóval, az első 3 kínai-vietnámi-koreai után gondoltam, ennyi erővel a kínaiba is mehettem volna. Persze, mind műbőr (amibe beleizzad a lábam és aztán fázik). Nyöszörögtem, szidtam mindent és mindenkit, és melegem és elegem volt nagyon hamar.


Aztán tegnap kipihenten betévedtem egy olyan típusú boltba, ahol kicsit megállt az idő, és jó értelemben konfekció áruház cipőosztálya volt. A nénik (mert voltak eladók, akik vélhetően értettek is a cipőkhöz) segítettek. Pl nem típus, hanem méret szerint voltak csoportosítva a cipők, (volt olyan korábbi üzlet, ahol tanulva a tapasztalatból, avval kezdtem, miután fél óra alatt kiderítettem, hogy ki az eladó, hogy melyikből van egyáltalán 41-es. Nem volt semmiből. NA?! Azt mondja erre, sokan keresik. Nem akartam mondani neki, hogy bizonyára, mert az én generációmban vannak már 170 feletti nők, akik felborulnának 37-es lábon. Talán be kellene szerezni, nem?!) Visszatérve, itt ott állt a 41-es polcocska, segítettek, véleményeztek, mondták, nyugodtan sétálgassak benne… És még akciók is voltak. Amit vettem, olasz bőr, utolsó pár volt, és 10-zel volt olcsóbb, és beleesett a rászánt összegbe. És tegnap felavattam, és kényelmes, csinos. Szóval, jó érzés volt venni, és hordani is.

Címkék:

Vasárnap:-) ÉLJEN!

2009 december 6. | Szerző:

 Van abban valami jó, hogyha az ember még gyerek lehet otthon. Néha nagyon nehéz megküzdeni a felnőtt embernek járó jogokért, de micsoda jó világ ez! hmm (evvel is alátámasztom a kommentet, mi szerint nekem válófélben, sok munkát végző, 2 gyereket nevelő nőnek mennyire habkönnyű életem van)


Tegnap elém tette édesanyám a nem fél óra alatt elkészülő, továbbá a puccos családban sose evett, ámde kedvenc ételeimet tartalmazó menüt. Kocsonya, töltött káposzta, stb. (Szalontüdő csak azért nem volt, mert az volt már korábban). Ma reggelire (óh, igen a reggelit laza könnyedséggel lehetne ebédnek nevezni, mert volt pofám fél11ig aludni:-) Meg lehet kövezni érte) frissen sütött libamájat ettem a még folyékony zsírjával, reggel vásárol friss kiflivel. (Köszönöm a kérdést, nem híztam el, és nem lettem rosszul se, eddig) Lehet, még ráküldök egy tábla csokit a szerotoninszintem emelendő, ha már másképp szeretethormon nem szabadul fel:-) (Eltűnt mindenki, de gondolom, ebédre hazakerülnek. Csak nem fogok tudni enni, és ez senkit nem fog érdekelni, és valamit mégis le kell tolni, amitől viszont leesik a vérnyomásom, és aludni fogok. Vasárnap délutáni telehasas alvás. Ennél egészségtelenebbet és jobbat el se tudok képzelni.


Tegnap jót beszélgettem egy barátnőmmel. Rájöttem, hogy mindenkinek megvan a maga kisebb-nagyobb problémája, konfliktusa azokkal, akikkel él, dolgozik, de ettől még nem dől össze a világ. Nálam se. Ennyi energia rég nem volt bennem. (ebben az a jó, hogy a múlt hetet is így kezdtem.) Valaki azt mondta, belefér, hogy a korral jár, ha fáradok. Már csakazért is megmutatom, hogy én nem fáradok el. Teher alatt nő a pálma. Nem izgat, hogy mások szerint mennyire szar az életem, mert én csak akkor érzem annak, ha nem alszom ki magam, és nem eszem. Ezt a héten megpróbálom nem elfelejteni, mint a múlt héten.


A két kulcsszó: Kommunikáció és kompromisszum

Címkék:

Felszállt a köd

2009 december 3. | Szerző:

 Köszi Szami, megnyugodtam, mert én is erre gondoltam. Hogy nem figyelte, amit eddig írtam. Bár most épp nem olvasható az, ahol a munkáimat ecsetelem, vagy azt, milyen is vasárnap az irodában dolgozni, miközben mások nyaralnak…Egyébként igaza van részben. Nem főzök, csak olyat, ami fél óra alatt megvan. Nem vasalok, csak egy héten egyszer, igaz, akkor a vészhelyzet és a Grace klinika is lemegy addig. Takarítani se mindig tudok a klasszikus értelemben, hanem egyszer az egyik szoba, másszor a másik. Nem akarom elvenni a gyerekektől az időt. Éjjel viszont csak femosni lehet, porszívózni nem. Vásárolni akkor megyek, amíg edzésen vannak. Ennyi. 


Nyilván nem tudja, mert nem tudhatja, hogy most minden erőm a munkára kell, mert meg kell teremteni valami olyat nagyon rövid idő alatt, amire másnak 5-10 éve van. De erről nem akarok itt írni.


Na, én ma lemerültem kicsit. Elvégeztem, amit muszáj volt, és mivel lefagyott a lábam, megpróbáltam venni egy csizmát. De már az elején tudtam, hogy nyűgös vásárlás lesz. Kétféleképp szoktam vásárolni. (mint mindent az én életemben) Ha kipihent vagyok, akkor minden simán megy. Szeretem, élvezem, sikeres, hatékony stb. Amikor fáradt vagyok, pláne ha 2 fáradt gyereket kell cipelni, (bár ma ez nem volt), akkor nem megy, nem tetszik semmi, mindenki összeesküdött ellenem. És persze a gondolat megvalósítja önmagát, és nincs, csak kínai cipő, a másikban nincs az előre megfogadott költségkereten belül, a harmadikban egyszerűen nincs nagy méret. Szerettem volna egy egyszerű, nem túl sportos fazonú, meleg, de nem belerohadós fekete csizmát. Nem lett. Most erőt gyűjtök. Meg felvértezem magam a kompromisszumra, hogy vagy többet költök rá, vagy, és azt hiszem ez lesz, nyelek egyet, tudomásul veszem, hogy megint ki kell bírni egy szezont valami műbőr szarban, és megveszem.


Este viszont akkora jókedv kerekedett itthon, hogy én magam se ismertem magamra, hogy mitől lettem felszabadult, vidám, humoros. A gyerekek dőltek a röhögéstől. Persze, csak én voltam itthon velük. EZ mindent megért. Ki fogom bírni a hétvégét nélkülük.


Ezt dél körül láttam. Szerintem szép volt, ahogy kezdte a köd megadni magát a napsütésnek. csak elszúrtam a felbontást. Lehet, nem telefonnal kellene. de a fényképezőgépet még mindig nem javíttattam meg.


Címkék:

válasz

2009 december 3. | Szerző:

 Nem. Én nem dolgozom. Azért írok éjjel, azért alszom napi 4-5 órát, azért vagyok állandóan fáradt, szétszórt. Azért nézem a TV-t 2 órás vasalás mellett. Azért kelek hajnalban almát darabolni uzsonnára, azért megyek el vizes hajjal reggel, mert annyi  időm van. Azért mgeyek éjjel a Tescoba. Igazad van.


Lehet, hogy újra el fogom olvasni, mit írtam, mert ha ebből a világfájdalom jön ki, hát az baj. Mert ennyire hatékonynak, feldobottnak rég éreztem magam. Éljen az autogét tréning, a napsütés, meg a gyerkekek. Szép napot!

Címkék:

mindenféle

2009 december 1. | Szerző:

Na tessék, most hagyta ott Kovács doktor a feleségét avval, hogy ez túl sok volt. Jókor. Nem értem. Megküzdenek az alkoholizmussal stb. Na ja, félrelépett, ami megbocsáthatatlan. Az nem, hogy nem vette észre, hogy gáz van?


Keresek egy anyagot a gépen, és ezt találtam. EGyik kedvenc fotóm, bár részben azért, mert az engem annyira megérintő Test és lélek kiállításon láttam. Mupplethorpe. Ez a halála előtt készült.


Címkék:

Album

2009 december 1. | Szerző:

Igen, erre én is gondoltam. Persze az esküvőről olyan albumot kaptak, amivel fel se lehet venni a versenyt. Elég kritikus vagyok, de az tényleg profi munka. ÉS ez kicsit elvette a kedvem, mert én is olyat szeretnék leginkább. És sajnos idő képet válogatni. Amiről meg igazán szeretnék, arról nincs kép. Régen rengeteget fényképeztem. Szerettem az éjszakai Budapestet fotózni, meg a termsézetet, mindenek előtt a gyerekeimet. De ezek csak nekem fontos képek. Mármint a gyerekekről tudok csinálni a nagyszülőknek, de ennyi. (És mit kanak anyák napjára? Vagy majd ugrunk, ha ott a szakadék?:-))


Sajnos, az igazság az, hogy pl. Jézuska megcsináltathatná a fényéképezőgépemet elsőként. Mert ha mondjuk elvinné a szervízbe valaki, Ja nem, előbb meg kell nézni a neten, hogy hová, szóval, ha kiderülne, hogy javíthatatlan, (sejthető. Szoftverhiba, mondja majd. meg különben is, ma már sokkal olcsóbb venni, mint javíttatni, és elzavar) akkor veszek egyet magamnak. Ajándékba. Ma vettem egy DVD-t: A koppány aga testamentuma. Ez volt a kedvencem kicsinek. Még lógok magamnak a fekete fülbevalóval, de még nem volt az az érzés, hogy igen, ez az, ez kell nekem. De ettől még a család hátra van. Meg a többiek. Még azt se szedtem össze, kinek kell. Szoktam venni uniszex játékot, mert mindig beesik még egy-két gyerekeim korosztálya barát, unokatesó… Aztán, legfeljebb megkapják az enyémek, ha mégse futunk össze.

Címkék:

Cora, Tesco és a többiek

2009 december 1. | Szerző:

El akartam menni megnézni valamit, ami szerepel az akciós katalógusban. Gondoltam éjjel, ha vigyáz a gyerekekre. Nem jutottam el. Ellenben ma betámolyogtam a corába, amit kicsit jobban szeretek, de mindenesetre mostanában már mindegyikben eltévedek, mert a vásár miatt semmi nem ott van, ahol szokott, szóval a corában ráébredtem, hogy még nem vettem semmit. Ma vettem ugyan pár DVD-t, de ezek csak olyan apróságok, hogy meglátod, eszedbe jut, hogy pl. a tesóm szereti, papírtokban 400 ft, hagy szóljon. De ezek csak olyan hétvégén oda is adhatóak. Ilyenkorra listám szokott lenni, ha meg nem vettem már őket. Még a gyerkekekkel is bajban vagyok. Jó kérdése volt egy kedves ismerősömnek, Mikor lesz belőle kacat? Mert volt olyan ajándék, amivel gyakorlatilag akkor egy estét játszott. Túl nagy volt, nem fért el, nem lehetett csak a pincében tárolni, és aztán onnan sose került fel. Meg nem is ismertük őt, hogy olyat vettünk. Nem érdekelte. Volt, ami 2 év múlva ért meg. Nem sajnálom a pénzt rájuk, de kidobni nem akarom. Aztán arra is gondolni kell, ha költözés lesz, mi hol marad? Tesómnak sincs ötletem. Csinálni kellene valami személyeset. Várom az ihletet.


A gyöngy nyakláncot leteszteltem, nem volt 100%-os siker. Át fogom fűzni.:-(

Címkék:

Katinak

2009 november 28. | Szerző:

 35-t? Szép lehet. És ez még csak a kísérő! Az ajándékokat is csinálod? Ennyi embernek adsz ajándékot? Jó neked. Körülöttem nincsenek ennyien. Igen, aki szeret, majd ad. Nekem az is ajándék, ha valaki azt mondaná, rendbe teszem a gépedet. Vagy elintéz helyettem valamit. És ha ilyet kapok, akkor nagyon jól esik. Csak néha ott és akkor nem esik le, hogy meg kellene rendesen köszönni. REmélem, én is adok ilyet másoknak.


Az a baj, hogy miközben marha önálló szeretnék lenni, meg az élet megköveteli, borzasztóan vágyom arra, hogy valaki férfiként álljon mellém. De megtanultam sok mindent, égőt cserélni, szervízbe vinni a kocsit, stb. Meg tudom oldani, csak amikor elfáradok, jó lenne…. Még nagyon messze van. Ez a Karácsony még nem erről szól. Ott nem fogok ajándékot kapni, vagy csak valami apróságot. Nem is kell. Szeretetet is csak a gyerekeimtől. De az nagyon jó.


A gyerek ma reggel semmi különöset nem mondott, tett. Aztán egyszer csak úgy ment ki az ajtón, hogy ugrott-táncolt kettőt, és dalolt. Ehhez pedig az kell, hogy kerek legyen a világ. És akkor tudtam, minden oké. Jól szeretem, jól szerveztem a hétvégét. Jól döntöttem.


Oké, Kati, nem iszom lefekvés előtt 2 órával, de akkor is fenn vagyok 5 körül. És nem tudok visszaaludni. Ma pluszba azt se tudtam reggel, hol vagyok. Már anyám házán belül is átköltöztettek. És mire leesett, teljesen felébredtem.

Címkék:

Tavaszi délelőtt

2009 november 28. | Szerző:

 Azt hiszem többféle labdasportot nem lehet játszani esőtől felázott kertben, betonudvaron, mint amit ma játszottunk a gyerekemmel. Jó szar a kondim, de jól esett. Mindenestül. A gyerekkel a közös játék, a jelen megélése, a napsütés, a kert a kibúvó hóvirágokkal, a mozgás, és a játék játékosság, könnyedsége, a humor, a cinkosság, az elvégzett munka péntekről, és annak az elégedettsége, mert megérdemlem a szombatot.

Címkék:

Kedves Jézuska!

2009 november 27. | Szerző:

Rájöttem, kedves Jézuska, hogy nagyon sok mindent kaptam és kapok, csak nem azt és úgy, amit gondoltam, de már látom, mit és ki ad szívesen, szeretettel. Ezért igazán nem is kérek semmit. Köszönöm


Ha igazán kérhetnék, és te igazán csodatevő lennél, időt kérnék. Mert most 30 óra se elég egy napra.


Szeretném az utolsó nap szabadságomat magamra fordítani. Pihenni, sétálni, semmit nem csinálni, olvasni, esetleg moziba menni, vagy megnézni egy kölcsönzött filmet, vagy beülni a Lotz terembe olvasni. A másik szabinapon a gyerekekkel megyek, az biztos jó lesz.


Aki meg ismer, és figyel, ki tud találni olyat, aminek örülök. Ez az ajándék lényege, nem?

Címkék:

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!