Vasárnap:-) ÉLJEN!

2009 december 6. | Szerző: KEK |

 Van abban valami jó, hogyha az ember még gyerek lehet otthon. Néha nagyon nehéz megküzdeni a felnőtt embernek járó jogokért, de micsoda jó világ ez! hmm (evvel is alátámasztom a kommentet, mi szerint nekem válófélben, sok munkát végző, 2 gyereket nevelő nőnek mennyire habkönnyű életem van)

Tegnap elém tette édesanyám a nem fél óra alatt elkészülő, továbbá a puccos családban sose evett, ámde kedvenc ételeimet tartalmazó menüt. Kocsonya, töltött káposzta, stb. (Szalontüdő csak azért nem volt, mert az volt már korábban). Ma reggelire (óh, igen a reggelit laza könnyedséggel lehetne ebédnek nevezni, mert volt pofám fél11ig aludni:-) Meg lehet kövezni érte) frissen sütött libamájat ettem a még folyékony zsírjával, reggel vásárol friss kiflivel. (Köszönöm a kérdést, nem híztam el, és nem lettem rosszul se, eddig) Lehet, még ráküldök egy tábla csokit a szerotoninszintem emelendő, ha már másképp szeretethormon nem szabadul fel:-) (Eltűnt mindenki, de gondolom, ebédre hazakerülnek. Csak nem fogok tudni enni, és ez senkit nem fog érdekelni, és valamit mégis le kell tolni, amitől viszont leesik a vérnyomásom, és aludni fogok. Vasárnap délutáni telehasas alvás. Ennél egészségtelenebbet és jobbat el se tudok képzelni.

Tegnap jót beszélgettem egy barátnőmmel. Rájöttem, hogy mindenkinek megvan a maga kisebb-nagyobb problémája, konfliktusa azokkal, akikkel él, dolgozik, de ettől még nem dől össze a világ. Nálam se. Ennyi energia rég nem volt bennem. (ebben az a jó, hogy a múlt hetet is így kezdtem.) Valaki azt mondta, belefér, hogy a korral jár, ha fáradok. Már csakazért is megmutatom, hogy én nem fáradok el. Teher alatt nő a pálma. Nem izgat, hogy mások szerint mennyire szar az életem, mert én csak akkor érzem annak, ha nem alszom ki magam, és nem eszem. Ezt a héten megpróbálom nem elfelejteni, mint a múlt héten.

A két kulcsszó: Kommunikáció és kompromisszum