Buborék és a többiek
2010 március 9. | Szerző: KEK
Buboréknak az abonyi vadaspark kis zebráját hívják. Még nem láttuk. Még.
Egyébként egy magánember hozta létre. Már csak ezért is megnézném, milyen az, amikor valaki megvalósítja az álmát. Eredetileg grafikus. Volt a TV-ben!
A fővárosi állatkertben többször is járt a gólya. No, nem az, amelyiket száműzték a Nagy-tó átalakítása miatt a Vajdahunyadvárhoz, (már ha el nem húzott anno délre), hanem ami a kicsiket hozza. Kb. 6 hetes a gorillakölyök, és 3-án született egy kis zsiráf. A hosszúkarú csecsemőre emlékeztető kis feketeség öregember ráncosságú buksijából óriási kérdő szemekkel néz mindenfelé a nagyvilágba, miközben a mamája békésen pakolgatja, hol a hátára, hol a mellére. Már önmagában ezért érdemes elmenni.
Meg kell mondanom, annak ellenére, hogy minden évben min. egyszer, de van, hogy többször is eljutok az állatkertbe, mindig tud újat mutatni, ahol még nem jártam, amit közben felújítottak… Hihetetelnül jópofa a ház, ahol a madarak a fejed felett szállnak, megsuhogtatva a hajadat, vagy az éjszakai holdfényben nem mindig alvó denevérek lógnak az ágakról a zabáló rágcsálók felett. És ez továbbra is így lesz, mert a tó “igazi” lesz, partján a hazai természetes flórával, a bivalyház és a régi zsiráfház pedig modern belsővel, és századelői külsővel vár majd legközelebb.
A zsiráfbébit nem tudtuk megnézni, mert nem értettük meg, hol lehet bekukucskálni, de addigra már kellőképp elfáradt a kis csapat, és a játszótér nagyobb csábereje győzött.
Természetesn meg kellett nézni a szurikátákat, amit minden alkalommal megteszünk, mióta megvan az újsághoz csatolt sorozat DVD róluk. Hogy a kis szőrös gombócok is kölykök voltak-e, vagy csak kisebb méretű felnőtt példányok, nem tudom. De nem is volt fontos. A Jaj, Anyu nézd menniyre aranyos az a pici! felkiálltásért cserébe elhalasztottam a felvilágosítást.
Állatokat azóta csak kerítésen kívűlről etetünk, mióta valamelyik kecske megpróbálta megenni a farmerom alját, és ezt a lányom sokkolva észlelte. Vettem magamnak is zoo-csemegét, mármint, hogy én is etethessek.
Amikor voltunk, sütött a nap, és a hideg ellenére érezni lehetett a természet újjászületését.
Szerzek egy jó gépet, és elmegyek állatokat fotózni, gyerekek nélkül. R, jössz?
Az élet él és élni akar
2010 március 4. | Szerző: KEK
Nem tehetek róla, mindig ez jut eszembe, amikor arról van szó, hogy feladunk-e valamit, és mi a természetes. Szerintem az állatok (és így az embernek is így kell) addig küzdenek, amíg csak bírnak. Az utódaikért, vagy egyszerűen csak az letért, önmagáért. És akkor nem adhatjuk fel.
Más. Elfáradtam. Lelkileg, fizikailag. Hogy mi volt előbb, ki tudja már?! Nem tudok folyamatosan lelkesedni. Mindennek meg van a maga ideje, mondják. Az eszemmel én is tudom, de a szívem-lelkem már rohanna. Ma azt mondta valaki, hogy amikor egy megfeleni vágyó embernek túl sok a feladat, ahol meg kell felelnie, és nem tanulja meg kezelni, nem tudja elengedni magát, hogy ne mindenhol 100%-ot teljesítsen, akkor összedől, és vagy befelé zuhan, vagy elmenekül a helyzetből. Menekülök. Még mindig menekülök. Már nem a házasságomból. Magamtól.
kialszom magam, és megint semmi bajom nem lesz. És ma is elfelejtettem enni, dél óta 3 pogit ettem. Nem túl bölcs. Senkit nem érdekel. Magamat magamnak kell helyrehozni, és magamnak kell etetni. Egyedül érzem magam, de majd elolvasom, amit ÉN írtam, hogy hinni kell.
Várni
2010 március 2. | Szerző: KEK
Hányszor van az ember életében, hogy azt mondja, de szeretnék mér ennyi vagy annyi nappal idősebb lenni. De szeretném, ha már ezen vagy azon túl lennék. Emlékszem, minden vizsgaidőszakban volt ilyen mondatom. Ha összeadnánk, hamar elrepülne az élet. Az idő relatív. Néha nehéz jelenben élni, mikor annyira lennél már másutt, máskor, mással vagy pont senkivel. Néha nehéz megtalálni az apró örömöket a napban. Felismerni, ha elcsúszott, hogy hol csúszott el, és kijavítani az irányt. Néha csak visz egy nap, várod, hogy legyen vége, várod, hogy legyen már holnap, csak hogy azt mondhasd, ez is eltelt, egy nappal közelebb vagyok vmihez. Én már nem nagyon érzek így, és ugyanakkor mégis. Hogy azért-e, mert úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, nem tudom. Azt tudom, hogy amikor valami rossz, vagy nehéz, nyomasztó, akkor tudom, mert megtanultam, hogy el fog múlni. Lesz még tavasz, és lesz még nyár. Attól, hogy siettetném, nem lesz hamarabb. És meg kellett tanulnaom, hogy ahhoz, hogy valami nagyot elérjek, kicsiket kell lépnem. Nem a világmegváltást kell keresni egy napban, hanem az apró lépéseket. Talán volt olyan, amikor semmi nem volt, amire jóként emlékeztem volna este. Nem tudom már, mi lökött tovább. Talán az, hogy tudom, ennél sokkal rosszabbat is túleltek emberek. De ha más van ilyen fázisban, hogyan tudok én segíteni neki? Ha várni kell, és ha most tényleg nincs semmi jó az életében. De vajon tényleg? Vagy ez is csak relatív? Az előző és a következő jó között egy megingás? Hiszen nem éhezünk, van munkánk, van két jó lábunk, nem jön ránk a szökőár. A többit meg majd hozza a sors. De hogyan lehet ezt valakinek megmagyarázni, hogy higgyen?
volt egy időszak, amikor nagyon egyedül éreztem magam. ÉS akkor többször különböző emberek megkérdezték, tényleg egyedül vagyok? Nincsenek gyerekeim? Nincsenek szüleim? Nincsenek barátaim? Nincsenek rokonaim? Nincs senki, aki aggódna értem, aki szeretne? És akkor beláttam, hogy nem vagyok egyedül, csak meg kell látnom a felém nyúló, segítő kezeket. Mert ha mindegyik csak egy kicsi lökést ad, el fogok indulni. És akkor majd lesz társam is.
Igen, én is mennék már. De a mai napot nem adtam volna a gyerekeimmel. Jó volt, pont azért, mert nem volt semmi különös. Volt mindkettővel több kisebb beszélgetés, ami segíti a világban eligazodni őket, és ez nekem már megadta azt, hogy ma tettem valamit az asztalra. Jó anya voltam. persze, én is várom, hogy jobb idő legyen, hogy el tudjunk menni ide-oda, le a nyaralóba stb. De örülök, hogy ezt félre tudtam tenni, és kitaláltunk olyan játékot, ami mára jó volt, és megfelelt az idő hozzá. Nekem ez elég volt.
Vasárnap reggel Júliával
2010 február 28. | Szerző: KEK
Már inkább délelőtt van, és nem Rómeó párjáról van szó, hanem a főzésről.
Tegnap este fáradt voltam ahhoz, hogy elmenjek bárhová is. Pedig lehetett volna többszörösen. Gyerekek az apjukkal, bulihegyek, ahová mások mennek, nem is volt nagyon hideg…. Elkövettem azt a “hibát”, hogy hazajöttem anyámékhoz. Leültem. És többet nem tudtam megmozdulni. Ittunk is egy picit a vacsihoz, az pedig teljesen elálmosított. De azért összeszedtem magam, 3 percnyi keresgélés és egy homlokracsapás után megtaláltam az USB csatlakozót a DVD lejátszón (a telefonos segítség nem volt elérhető, mert akkor ez nem is így alakul, mert Rák lévén már 1 perc után felhívom. De így enyém volt a sikerélmény!!!) és elkezdtük anyámmal nézni a filmet. Azért írom így, mert végére egyedül maradtam. Egy ideig a fotelban aludt, aztán azt is feladta.
Tetszett a film. Élveztem, hogy az angolt is megértem, és nézhetem közben, mit csinál Meryl Streep. Hihetetlenül szeretem nézni a játékát. Aki ajánlotta a filmet, azt mondta, őt nagyon megindította. Végig úgy néztem, hogy kerestem benne a megindítót. De én csak elgondolkodtatót találtam. És azt is igazából most reggel. Szeretem az olyan művészeti alkotásokat, ami beeszi magát a belsőmbe, és önálló életre kel, és a legváratlanabb pillanatokban bukkan elő, elgondolkoztatni késztet, vagy csak sugározza a bölcsességet. Filmben egyre kevesebb az ilyen, bár lehet, mert egyre kevesebb filmet nézek.
Júlia és Júlia. Nem az volt a lényeg, hogy megfőzi amit a másik leírt a szakácskönyvében. Nekem leginkább a társkapcsolatokról és az önmegvalósításról szólt. Hogyan lehet azt megoldani, hogy megvalósítom a célomat, aminek a kitűzésében a társam is támogat, mert ismer, mert szeret, és tudja, hogy sokat nyerek vele, ha elérem, mégtöbbet az úton, amin eljutok odáig. Csak amikor ez beindul, és nem figyel az ember, és nem néz körül, hogy a másik vajon halad-e vele, vajon neki nincsenek-e ezen kívüli vágyai, problémái, akkor baj lehet. Az igaz szeretet az, ha a másikat magad elé teszed. Erről nem szabad megfeledkezni a nagy önmegvalósítás során sem. A legimádóbb férj is megunja, ha a felesége “csak” jó szakács.
A másik érdekes az volt, hogy bár a Meryl Streep Júlia csak azért kezdett el főzni, hogy nem haljon meg az unalomtól, mégis, mikor beindult a dolog, szüksége volt az elismerésre, mert minden embernek szüksége van rá, legyen az a legkisebb előleg egy leendő könyvre.
Végül, de nem utolsósorban lehet bármilyen nehézkes is a szülőd, addig szülőként fog kezelni, amíg nem állsz a lábadra, és mutatod meg, hogy a kitűzött céltól nem tántoríthatnak el.
Persze, nem véletlen, hogy miért ezek a gondolatok jutottak eszembe. Megvannak az én életemben is a párhuzamok hozzá. Azt hiszem jókor néztem meg ezt a filmet, mert adott erőt a döntéseimhez, véleményemhez. A meghozotthoz, megalkototthoz, ami még ingatag lábon állnak. Az este című filmet többször láttam az elmúlt évek során, és mivel mindig más élethelyzetben voltam, mindig mást mondott. Kíváncsi leszek, ha ezt megint megnézem, lesz-e hasonló.
De előtte jóllakok:-)
RE kommentek
2010 február 23. | Szerző: KEK
Kedves Kati!
Már csakazért se xy-nal kezdem! ilyen témák nálunk is vannak este, nem is ez a gond. Hanem, hogy ez egy torz kép, hiszen mi már nem vagyunk egy család, csak két felnőtt, akik közösen nevelnek 2 gyerkeket még ideig-óráig. Egyébként ennek ellenére egész jó kis vacsorák is szoktak lenni. Mostanában valahogy a matek domborít, de természetesen a “kis Szerelmek” is felmerülnek, meg a divat, meg mindenféle apróság. Csak azt nem tudom nekik megtanítani, de ezt akkor se nagyon tudtam, míg együtt voltunk, hogy 2 felnőtt, ha társak, akkor ez hogyan valósul meg a napi életben. Hogy az nem csak abból áll, hogy anya elcsacsog fél órát a munkahelyi dolgokról, és arra nincs reakció, és azt, hogy ténylegesen ki hogy érzi magát, sose beszéljük meg…
Azt hiszem, jó, ha a pozitív dolgok dominálnak, de azt is meg kell tanítanom nekik, hogy nem dől össze a világ, ha valami nem sikerül.
Kedves xy! Gondolom, nem véletlen, hogy kisbetűvel, anonym vagy. Szami azt ír ide, amit akar, mert téged se tiltottalak ki, akkor pálne őt nem. Az a sor nekem szólt, én értettem, a többihez meg semmi közöd. Ha meg irigykedsz, hogy vannak emberek, akik egy kis napsütéstől is feldobódnak, és jobbnak, szebbnek látják a világot, hát, sajnállak. De én örülök, hogy Szamival együtt közéjük tartozom.
Minden napban van szépség, főleg mostanában. Sok szar is van, de ma pl. azt élveztem a legjobban, hogy bármi jött, fölül tudtam emelkedni rajta. Nem éreztem, hogy elborít. Megoldható, vagy megoldódik majd, valami lesz. És ehhez igenis sokat tehet hozzá a napfény, a parkolóban egy dal a rádióból, amire pont ütemre kopog a cipőm, és végre megint csinosnak és szépnek érzem magam ahogy megyek a napsütésben, és nem egy fekete nagykabátnak.
REggelente nem kell tök sötétben még órákig kóvályogni, mert hajnalodik. Keleti a szobám, és látom a napfelkeltét, és nem ködöt, hanem apró csíkban ugyan, de a világossárgába hajló rózsaszínt. Visszajönnek a napfénnyel a színek. (Vettem is egy tavaszi ruhát, színes, virágos!!!)
Másrészt arra mondd, hogy gyerekes, akire akarod, de én erre is büszke vagyok. Hogy mi tudjuk élvezni az életet bizonyos pillanatokban úgy, mint egy gyerek. Mert az aztán őszinte és igazi boldog felszabadulás. Köszönöm a megjegyzést.
a blog és a matek
2010 február 22. | Szerző: KEK
van az úgy, hogy az ember annyira fáradt, hogy nem bír két egyjegyű számot se összeadni. És akkor nem tud kommentet írni mások blogjába. És van az úgy, hogy az ember összekerül egy halom okossal, és fejtörőkkel szórakoztatják egymást. Ha ebből a 4-ből, aki együtt ül egy asztalnál, az egyik a leendő ex, a másik 2 meg a két 10 év alatti csemete, hát, nem lehet lemaradni. Ezért igen sok csoki fogyott a mai vacsihoz, mert anyukám anno azt mondta, azt egyem, ha sokat kell gondolkodni. A leggyengébb ez volt: Hány olyan szám háromjegyű van, aminek a jegyeinek összege 12, 2 egyforma belőle, és páros? A helyes válaz nagyobbik tizes szomszédja a 10.:-) De mondhatnám úgy is, hogy nincs sok ilyen szám. Kíváncsi lennék, mások miről beszélgetnek egy asztalnál?
EGyébként nincs vele bajom, mert a gyerek fejlődik, tanul, sőt, még nekem is jót tesz, hogy töröm a fejem. De ugyanakkor hol van az a kérdés, hogy Hogy vagy? Mi volt az iskolában? Találkoztál ma a kis szerelmeddel? Arra nem vágyom, hogy ő megkérdezze, hogy vagyok. De a gyerekektől? Én kitartóan kérdezek. Hol mesélnek, hol nem. Nincs minta, hogy kellene.
Arra viszont egyre jobban vágyom, hogy majd külön legyek tőle, és kereshessek valakit, aki megkérdezi. Nekem is van hülye főnököm, velem is történnek dolgok. És a telefon nem a legjobb arra, hogy az ember ezt levezesse. De a barátnőim is élik az életüket, szanaszét Budapest környékén.
Észrevettétek, hogy süt a nap mostanában? És nincs annyira hideg. Képes voltam vasárnap harisnya nélkül nadrágot venni. Ez nagy haditett!!! Ma pedig szoknyát vettem. Annyira jó! Édes a lányom, azt mondja, anya, minek van rajtad 2 pulóver, ennyire fáradt vagy? (Ő kérdez, van benne érzés) Mondom, igen. Akkor fázom, ha hulla vagyok. Relaxáltam egy kicsit délután, most már oké. De jól esett!
Esik eső
2010 február 18. | Szerző: KEK
ma meleg volt, jól is esett, az eső ellenére. Mentem, mint egy kis hangya, tettem a dolgom, lemerítettem a telefont, annyit ügyintéztem. Jól esett, hamarabb elment a nap. a péntek az mindig olyan félig hétvége, ezért már most olyan hangulatom van. De azért elfáradtam. Egész nap ezt énekeltem: most múlik pontosan (CSík zenekar). Meg bömböltettem is kicst. Meg hallgattam, hogyan legyek sikeresebb. Angolul. Azt végképp üvöltetni kell, mert különben nem értem meg. Kikapcsol, mert nem azon golndolkozom, mit is kellene másképp az életemben, miért vagyok ott ahol, hanem szakmáról gondolkodok. Meg a mai napomról, mit csináltam jól, és mit lehetett volna jobban.
Mostanában tematikus estet szoktam tartani. Vagy hogy hívják. Egy zenekartól meghallgatok mindent, ami a youtubeon van. Jópofa. Most Quimby est van:-)
De lehet, visszaváltok AC/DC-re.
Elegem van abból, hogy csak várom ,hogy megjavuljon az életem. És tudom, hogy nekem kell tenni érte, meg lássam a jó oldalt, LÁTOM, de nem elég.
Azt hiszem nem volt elég 5 óra alvás, azért vagyok ilyen, megyek aludni. Majd holnap….Új napra ébredsz…
RE Kati és kerékcsere
2010 február 17. | Szerző: KEK
Hosszú hétvégén voltam, pihentem, jó volt. De 2 nap alatt elfogyott az az erő, amit ott összeszedtem. És már a pancsit is unom. Én alapvetően természetjáró lény vagyok, meg nagyon fázós. Ezért most nem járom…
Képzeljétek el lányok, tuti tippem van pasihoz! persze kell hozzá egy kocsi. Meg egy rohadt nagy kátyú. Vagy akna aknafedő nélkül. A lényeg, hogy kivágja a kereket. Főúton. De azért ne túl forgalmason, mert az veszélyes.
Takk. B…Meg, defekt. Ja, akkor meg kell állni. Kiszállás, kár, hogy nem a lottó ötöst találtam el. Na jó, kipakolni mindent a csomagtartóból, (15 perc), pótkerék ki, alóla csörlő vagy mi, emelő ki. Nekiállni a kosztümnadrágban és szépkabátban (próbáltad már feltűrni az ujját? Lehetetlen) kereket cserélni. A csomagtartót, hogy mindenki lássa, mennyire dolgozol, hagyd nyitva. Na, ha megemelted a kocsit kicsit, akkor már nincs visszaút, mert nem lehet beülni, és melegben megvárni a sárga angyalt. Akkor csak ott lehet guggolni, okos fejet vágni, tekergetni az emelőt. Ja nem, előtte ki kell csavarni a csavarokat. Ráteszed a kulcsot, ráállsz és ugrálsz rajta, és imádkozol, hogy ne ess le, főleg ne a koszos kocsinak. Ekkor szánt meg az első pasi. Az emelőnél a második. Ja mert az elsővel megállapítottuk, hohgy nem jó az emelőm. De az övé se az én kocsimhoz. Amíg kiért a sárga angyal, 4en álltak meg. Mind kb velem egyidős. És mind mosolygott. Rosszmájú, és kicsit irigy telefonos segítségem szerint, mert csinos vagyok. Szerintem, mert mégis vannak jó fej emberek. Ki kellett hívni a rendőröket, hogy lefotózzák, hogy tényleg attól ment szét minden, ők is nagyon rendesek, segítőkészek, kedvesek voltak. Persze férfi volt ott is a főnök.
Jó, persze, a csinos nőknek könnyebb, de ettől függetlenül jól esett az egész. Kivételesen nem éreztem, hogy elveszett vagyok, mert egyébként tudok kereket cserélni, csak beragadt az emelő. Végül a szervízes se tudta se ki, se be csavarni, csak megemelte a kocsit, és akkor végre kijött alóla. Persze mire minden kész lett, fele munkaidőnek annyi, nem mintha a céget érdekelné, hogy hány órával kellett túlhúzni, hogy az aznapi meglegyen. Úsztam a sárban, kezem még 3 kézmosás után is olajszagú. Be az első plázába, és sikálás ezerrel. Back to work. Gondoltam, persze utólag, mert én már csak ilyen lépcsőház-szindrómása vagyok (tudod, mindig ott jut eszembe, mit kellett volna mondani:-) , meg lehetett volna kérdezni, lesz-e tanú, hogy belementem, és ott álltam a kocsival, ahol, és elkérni a számát valamelyiknek. Próbáljátok ki! Nekem most még nem aktuális. Előbb a saját életemet akarom elendezni. De a módszer jó.
bioritmus
2010 február 17. | Szerző: KEK
kezdek megint átkódolódni. Este 8-kor alszom, hajnali 4kor meg már a neten lógok, vagy dolgozom. Ma a House alatt vasalni kellene, de nem biztos, hogy addig fenn bírok maradni. Miközben egész nap viszonylag jól vagyok, ilyenkor leeresztek, nincs jó kedvem. Itt már nem is lesz. Számolok, agyalok, hogyan, merre, miből.
Tél van, nincs parkolóhely, de a múltkor vki megtanított parkolni. A titok, amit nem tudtam, hogy hátra párhuzamos beállásnál akkor kell elkezdeni alászedni, ha a kocsi hátulja elhagyja az első kocsi hátsó kerekét. ott alászedni, szinte rá a padkára, és akkor visszaszedni. Kicsit hátra, kicsit előre, és kész is. HIHETETLEN, hogy mennyivel megkönnyítette az életemet vele. ÉS naponta legalább egyszer hálát rebegek neki. Lehet, nem is tudja.
Tél van, nem lehet biciklizni. Tél van, nincs meg a korcsolyám. Ja de, csak anyámnál. Na mindegy, mert a gyerekek nem akanak. Unom már. Ki akarok jutni.
Tél van, és mindenki síel. Én nem. (mint a mesében. Kiscsibe és kisréce. Egy ideig együtt csinálnak mindent, míg a kiscsibe majdnem beledfullad a tóba, és amikor utoljára azt mondja a kisréce: Fürödni megyek, kiscsibe: Én nem. Mindezt lógó csőrrel.Szutyejev, azt hiszem) Szóval, síelés. Persze, jó dolog, de leginkább, mert nem kellene dolgozni, mert társaságban lennék… Nem a síelés a megoldás a problémáimra, beláttam. Ezért csak örülök, ha mások eljutnak. jó levegőn vannak, esznek, isznak, pihennek.
Tél van, és nem láttam a napot, már nem is tudom, mióta. Ha sok pénzem lenne, nem síelni mennék, hanem délre. A kacsákkal.
Re Márc. 15.
2010 március 16. | Szerző: KEK
Sziasztok!
Az ünnep reggelén a közszolgálati tv-ben ment egy összeállítás a huszárokról. Nekem nagyon tetszett, és sikerült elérniük, hogy átérezhette az ember annak az életformának a hnagulatát, nehézségeit, szépségét. Tetszett, hogy elmondták, hogy voltak felvidéki, székely huszárok is. Becsületük volt és tartásuk, és hatalmas hazaszeretet ill. a haza iránti elkötelezettség. Voltak századok, akik Milánóból szöktek haza, mikor meghallották a forradalom hírét. És nem hazamentek, hanem soroksáron újra hadba rendeződtek, és mentek harcolni. Nagy szerepük volt az isaszegi csatában, mert a császári lovasság vértben nem tudott olyan gyorsan mozogni, mint ők, másrészt télen ők fedezték a visszavonulást, hátvédként funkcionáltak, és a tavaszi hadjárat során a kezdeti győzelmekben volt fontos szerepük, mert az összeverbuvált gyalogság ekkor még újonc volt a csatákban.
Egy szóval nagyon érdekfeszítő volt a műsor, és politikamentes, aminek külön örültem. Mert az ünnep tisztelet a hősök előtt, és arra való, hogy az ember számvetést csináljon, hogy ma miben lehet tőlük példát venni.
Oldal ajánlása emailben
X