Játék az élet?

2010 január 27. | Szerző: KEK |

A játékban, legyen az ki nevet a végén, vagy akár egy videojáték, meg van a lehetőség, persze nem túl szabályosan, de meg van, hogy azt mondd, bocs, nem így gondoltam, csináljuk vissza. Tegyük fel, hogy a másik belemegy. És akkor visszalépsz  avval a bábuval, hogy a másikkal lépj, vagy egyszerűen visszatekersz egy darabot. Persze, mindenki tudni fogja, hogy másodszorra hoztad meg a végleges döntést, de ezen nem fognak fennakadni, és folyik tovább a játék, és 2 lépés múlva már senki nem emlékszik rá, hogy visszacsináltál valamit.

De az élet nem ilyen. Talán mert komolyabbak a tétek. Itt, ha valamit elrontasz, és másképp akarnád csinálni, nincs visszaút. Még akkor se, ha a másik azt mondja, legyen, próbáljuk meg. Amíg fenn állt az A verzió, addig is elhangoztak dolgok, történtek további lépések. Ezeket a kezdőlépés visszacsinálásával nem lehet kitörölni. Előfordulhat, hogy már ezeken nem tud átlépni. Még az eredeti döntés visszafordítható lenne, de amit a másik reagált rá, és amit ez kiváltott, az már megmarad. Lehet ezt tüskének, sebnek, bárminek hívni. Ott van, és nem gyógyul, még idővel sem. Szeretet meg biztos nem jön vissza tőle.

Azok, akik “átmenetileg” összevesznek valakivel, sokszor olyanokat vágnak a másik fejéhez, amit később már hiába bánnak. Lehet, az első félrecsúszás még javítható lenne, de az már nem, hogy közben még megsért, bánt, direkt fájdalmat okoz, nem szeret, haragszik, gyűlöl a másik. És lehet, lecsillapodnak a kedélyek, de ez nehezen, sokszor soha nem felejthető.