RE Kati

2010 január 3. | Szerző: KEK |

 Bocs, nem tudtam volna ide olyat írni, hogy milyen is, és mennyire üt. Nekem másfél hétbe telt kiheverni, de néha még mindig álmodom vele. Az, aki mutatta, mutatott még mást is, de a véres, szétzúzott testek nem vertek annyira fejbe, mint a tolókocsiban ülő lány a fiú sírjánál. De nem szabad a rosszra gondolni, hanem arra, hogy ebből tanulni lehet. Ha a gyerekem elég nagy lesz, mindent el fogok követni pl. hogy ne ülhessen olyan autóba, ahol ittasan vezetnek. (Egyébként aki mutatta, megmagyarázta, hogy ott, ahol a lány be van kötve, a fiú meg nem, tulajdonképp a fiú öli meg avval, hogy lefejeli.)

Az új Évre nektek is minden jót és szépet! Nekem már elmúlt a pihenéses hangulat, és kezdődik a ma estével a ráhangolódás. Remélem, kibírja egy ideig az energia, amit gyűjtöttem. Eléggé tettrekész vagyok, sőt, mehetnékem is van. Dolgozni, tenni, intézni. Vigyázzatok magatokra!