Anyák napja
2010 május 1. | Szerző: KEK |
Minden alkalommal, amikor elmennek, mintha a szívemből kitépnének egy darabot. Csak fáj-fáj ott mélyen, a gyomrom összeszorul, és sírnék, ha tudnék, de nem megy, csak befelé nyelem a könnyeimet, ahogy betakargatom őket este.
Nem lehetett már ott élni, és sokkal nyugisabb itt, és kiegyensúlyozottabb lettem, és nem fog soha többé senki elnyomni, de nagy ára van.
Ettől függetlenül, ma nagyon jó napunk volt, ahogy ott piknikeztünk a budapesti köznéppel a szigeten, és nem volt gáz a tréningruha… És megtanulták, mi a jobbra tarts, de legfőképp, hogy a boldogsághoz nem kell luxus, csak a szeretteink. Meg talán egy kis napsütés.
kissé zavaros lett ez a szöveg, a lényeg, hogy felálltam a padlóról, ahova saját magamat döntöttem az önsajnálattal.
Holnap szuper napom lesz, mindenki benne lesz, akit szeretek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szia Erika!
Most már biztosan nem jársz erre, de ha mégis, akkor írjál.
Mi történt veled? Megértettem amit írtál. El is gondolkoztam.
Hát ……….legyen ennyi elég. Igen az ember ír csak ír, igen, néha nem árt megfontolni.
Üdvözöllek és szép napot kívánok!
Bálint
Szia Erika!
Nagyon boldog születésnapot kívánok! Megkésve, de küldöm a jó kívánságomat.
Szép napot: Bálint
Kedves Erika!
Remélem már megtalált a boldogság!?
Boldogságot! Gréti
Boldog szeretetben gazdag Karácsonyi únnepeket kívánok
mindenkinek!
Bálint
Kedves Bálint!
Úgy látom, te még jársz erre néha, köszönöm. Sajnos, nem tudok belépni, és igazából nem is akarok ide írni többet, mert szerintem volt, aki ismert. És ez az én saját naplóm. Lehet, kezdek egy újat, van aki agitál, néha, amikor nem bírok aludni, jó lenne kiadni magamból ami van.
Magamról annyit, rendeződött az életem, kompromisszumokkal. Van párom, két hétben közös albérletben nevelgetjük a gyerekeimet, két hétig meg élünk egymásnak meg munkának. Fáj elválni, de megszokható. Munka van bőven, de az élet több műtéttel és betegséggel figyelmeztetett megint, mi a fontos és kik. És hogy tudni kell nemet mondani. Meg fel kell nőni, és saját magamért felelni. Várom a tavaszt. A válásnak még mindig vannak utórengései, minden megtakarított pénzem lassan elúszik, de már csak az érdekel, hogy vége legyen. Az apjukkal nem rossz a viszony, de néha beszélgethetnénk a gyerekek jövőjéről, lelkéről többet, ki hogy látja. De mindketten sértésnek vennénk, ezért diplomatikusan kerülünk mindent. Hát, ennyi.
Kedves Bálint!
Úgy látom, te még jársz erre néha, köszönöm. Sajnos, nem tudok belépni, és igazából nem is akarok ide írni többet, mert szerintem volt, aki ismert. És ez az én saját naplóm. Lehet, kezdek egy újat, van aki agitál, néha, amikor nem bírok aludni, jó lenne kiadni magamból ami van.
Magamról annyit, rendeződött az életem, kompromisszumokkal. Van párom, két hétben közös albérletben nevelgetjük a gyerekeimet, két hétig meg élünk egymásnak meg munkának. Fáj elválni, de megszokható. Munka van bőven, de az élet több műtéttel és betegséggel figyelmeztetett megint, mi a fontos és kik. És hogy tudni kell nemet mondani. Meg fel kell nőni, és saját magamért felelni. Várom a tavaszt. A válásnak még mindig vannak utórengései, minden megtakarított pénzem lassan elúszik, de már csak az érdekel, hogy vége legyen. Az apjukkal nem rossz a viszony, de néha beszélgethetnénk a gyerekek jövőjéről, lelkéről többet, ki hogy látja. De mindketten sértésnek vennénk, ezért diplomatikusan kerülünk mindent. Hát, ennyi.
Szia Erika!
Nagyon örülök, hogy ismét írsz. Elöbb is járhattam volna itt!!!!
Fantasztikus, hogy rendeződött az életed. A betegségekről nem tudok semmit. Meggyógyultál? Azt nagyon jó hallani, hogy a gyerekek nevelésében megegyeztetek, úgy mint két olyan ember, aki valaha szerette egymást. Ha nem gyógyultál meg, akkor jobbulást kívánok!
Néha gyere ide, jó “hallani” téged.
Sok boldogságot, szép napot: Bálint