apró örömök, nem is annyira aprók
2010 március 23. | Szerző: KEK |
Nagyon fáradt vagyok. De semmiért nem adnám ezt a mai napot. A vége volt a legjobb.
Ez lesz a terítő? Ez konyharuha?! -terítő még nincs. -Szerintem jó. -végül is nekem is.
-Vigyázz, a székre még nincs rászerelve a lapja, nehogy lecsusszanj! -Anyu, én tudok szépen ülni! -Tudom, csak féltelek. Szét kell majd szednem, mert fordítva csavaroztam össze. Cseréljünk addig inkább széket!
És egyszer csak ott ülnek, kifáradva az egész napi munkában, tanulásban, bútorszerelésben, rendrakásban, takarításban. Kimondatlanul is mindenki megtalálta a helyét. Talán ezentúl így fognak ülni itt. Nagy szemekkel nézik az anyjukat, aki felváltva süt sonkás és nutellás melegszendvicset, és ki tudja honnan, de még egy fakanalat is elővarázsolt a teflonhoz ebben a szinte üres lakásban. Ülnek, esznek, és megnyugszanak. Béke van. Itt fogunk néha lakni, nemsoká, és jó lesz.
tetszik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Naaaagy csillagos ötös!!! Hited volna, hogy eljutsz idáig? Hosszú út volt és nehéz. Gratulálok hozzá!
Az a keserű, dühös nő, akit elkezdtem olvasni, azt hiszem, már a múlté. Aki most ír, felszabadult, a jövőbe néz, elégedett. Maradj ilyen és kívánom, hogy legyél nagyon boldog az új életedben!!! :)))