Gergőnek

2009 április 10. | Szerző: KEK |

Apró kicsi, de elérhető célok!

Most egy tréningen vagyok, persze ilyen félsületlenséggel tömik a fejünket, de azért van benne néhol igazság. majd elmesélem, mert a kosiban van csak térerő, és megfagyok itt hajnalban. Viszont csicseregnek a madarak, és láttam a napfelkeltét.

Én elhagytam a pályát, mert nem volt megoldás. Próbálj meg keresni olyan örömöket, amik nem kerülnek pénzbe, és feltölt, mert nem szabad kiégni.

Nem tudom, hova jutunk így, hogy aki itt marad orvos, tönkremegy, fizikailag, lelkileg, a többi meg kilép, lelép. Én is ide tartozom, tudom, de ez van. Az baromság, hogy az állam ennyit költött a taníttatásunkra, akkor ebben kell dolgozni. HÁny olyan mérnök… van, akinek nincs munkája, és mást csinál. Vagy mert a másik állás többet ad?! Fizessék meg és BECSÜLJÉK meg az orvosokat is rendesen, rögtön nem lesz annyi  pályaelhagyó.

Na, most tényleg megyek. KITARTÁS! itt a tavasz (nem kell fűteni), süt a nap, termelődnek a boldogság hormonok!

Azért hiányoznak a gyerekeim, de délután már otthon ünneplünk.