2009 április 8. | Szerző: KEK |

 Nyugi már, nem vagyok depressziós, csak néha megakadok az élet útján. Én is örülök az élet apró örömeinek, örülök, amikor felhív egy barát, örülök, ha nem kell korán kelni, ha a gyerekem rámmosolyog, örülök, hogy eddig mindent meg tudtam nekik adni. Gergő! Nem véletlenül pontosan tudom, mennyit keres egy orvos. Azt is tudom, mennyire “jó dolgom” van, hogy nem kell hazarohannom a gyerekért, ha tudom, hogy megy érte az apja. Remélem, később is lehet majd rá számítani, vagy pontosabban, tudunk egymásra számítani. Nekem abban van hitem, hogy mindig fogok találni munkát, mert ha kell, elmegyek bárminek. De tudom, hogy nem nmindenki van ilyen jó helyzetben. Nekünk a hitelünk annyi, mint neked a fizetésed. Az se semmi. És nekem most a nulláról kell kezdeni, mert ki nem fog tudni fizetni, eladni nem fogjuk tudni adni, jó, ha a hitelt nem kell továbbra is fizetnem majd egy olyan ház után, amiben nem is lakom. De annyi ismerősöm volt, aki hosszú éveken át, de összerakta a megélhetéshez valót. Nem szabad feladni, pláne annak, akinek gyerekei vannak.

De igen, hinni kell, hogy van szép oldala az életnek, és hogy haladunk valamerre. Csak ezeket nem pénzben, házban kell mérni. A gyerekem igazságot akar adni azoknak, akik el vannak nyomva. ki tudja, hogy mi lesz belőle, de ha el tudom érni, hogy ő is örüljön az életnek, küzdjön az elképzeléseiért, akkor már sokat adtam, már volt valami értelme az életemnek. Apró dolgokat is tudni kell adni. Régen azt hittem, én leszek, aki valami nagy dolgot felfedez. Ma úgy gondolom, ha megcsinálom a munkámat, ott vagyok a barátaimnak, gyerekeimnek, családomnak, már az is jó. Ott lenni, és mosolyogni, és jó kedvet sugározni. Bármennyire is hihetetlen a tegnapi beírás után, ma így érzem magam. Keresem az egyensúlyt a gyerek, a munka és a pihenés között. ami nekem megfelelő arány. Lehet, hogy mások másképp gondolják, de ahhoz, hogy mind működjön, ezt meg kell találni.

Krízisben voltam, hogy meg kellett értenem, semmi nem úgy megy a mai világban, mint ahogy az én rózsaszín álmaimban volt. Nenm akartam látni. van egy ismerősöm, aki nem tud elválni egy olyan férfitól aki rendszeresen veri, megalázza, követi, nem hagyja dolgozni, mert a pasi még talán komolyan bántaná, de minimum elvenné mindenét, beleértve a gyerekeit is. Nem hittem volna soha, hogy ilyen manapság itt van. És sorolhatnám a sok történetet, amit eddig nem értettem meg, mert nem láttam a szememtől. ezért van az, hogy néha megzuhanok, de azért ÚTON vagyok!

És köszönöm, hogy támogattok. Jól esett.

a megegyezés most kicsit parkolópályára került, tudom, az én hibám is, de át kell gondolnom egy-két dolgot. De most otthon nagyjából élhető állapotok vannak, a gyerekek is jól vannak, érzik és élvezik a tavaszt. Átmenetileg.