2009 április 7. | Szerző: KEK |

 

 köszi. a doki ma azt mondta, hat hét, és ha utána még mindig fáj, vissza

milyen kiszúrás az elvált szülőkkel, ha egy szünet páratlan napból áll! De azért megoldottuk úgy ahogy a felosztást. Utálom ezt a részt. Is

Az a baj, néha azt hiszem, nem hiszek már a szerelemben, a tartós kapcsolatban. Körülöttem csak nagyjából kapcsolatok vannak. Valamelyik fél néha félrelép, mindenki hazudik mindenkinek. Azt hiszem, most élem meg, hogy mindenben egyedül vagyunk, még akkor is, ha mellettünk van valaki. Vágyok egy ölelésre, és mégis, úgy érzem, nem bírnék ki egy embert folyamatosan magam mellett. remélem ez javulni fog. és nem hiszek abban se hogy valaki valahol vár rám. attól félek, hogy megint meg akarok majd felelni olyan mértékben, hogy a saját személyiségem megint háttérbe kerül. Rá kell jönnöm még sok dologra magammal és az élettel kapcsolatban.De lehet, hogy ezt csak most és itt érzem, és mivel tudom, hogy így van, addig nem is foglalkozom a dologgal, amíg el nem rendeződtek a viszonyok. Amíg nincs egy otthonom például.