2009 április 6. | Szerző: KEK |

 Ínhüvely gyulladásom van, nem is kellene gépelnem:-) Ma mentem, mint a gép, hogy ledologozzam a ledolgoznivalót. Egyszer csak azt vettem észre, már délután van. Gyorsan elment a nap, találkoztam egy kedves barátommal, tulajdonképp a “legjobb barátnőm”, aki hozott nekem ajándékot. Annyira kedves volt, hogy törődött avval, hogy nekem jó napom legyen. Fontos. Én is igyekeztem.

A másik barátom, lenn a végeken, megint lógatja az orrát, próbálok bele lelket verni. Néha segít, hogy nálam rosszabb helyzetben is vannak emberek, és ők is ki fognak mászni a gödörből.De néha nehéz úgy, hogy csak telefonon érsz el valakit, még egy kis sütit se lehet neki vinni. Anyám szerint mindenkin segít egy kis süti, és van benne igazság.

eGy kolleganő a múlt héten felajánlotta, hogy bármikor szívesen meghallgat, ha akarok, megiszunk egy kávét, vagy bármi. (nem kell félreérteni, nincs  ferde hajlama). össze fogom szedni magam, és meg fogom kérdezni, hajlandó-e velem eljönni pl. színházba. mert a legnagyobb bajom, hogy egy csomó hely van, ahová egyedül nincs kedvem menni. A többiek meg mindig elfoglaltak a családjukkal. De ez még odébb van, mert (hála a tavaszi szünetnek) megint lesz egy kis gyerekezés. Éljen!!! Addig csak le kell dolgozni még 4 napot:(((