Dés-Nemes: Ez a hely

Csak kölcsön ágy, s egy ócska szék,
A falra egy ablak is kéne még,
De másnap ezért oda rajzolok, és röhögött.
Kiszínezzük a képet,
És este jön a nagy csapat,
Ülnek a földön és játszanak,
Sokszor aludni is ott marad…valaki,
Ez a jó az egészben.
Megvagyunk, s én élvezem,
Íme az első életem,
Senki sem volt, aki úgy szeret, ahogy én,
Sose lesz ugye vége…
Megyek el…
Nem tudom, mért, most mért megyek el.

A második életem, egy új helyen,
Óvatosan, magyaráz Nekem,
És végre megértem, hogy annyi sok helye van,
Nekem is van elég hely,
Itt szélesek az ablakok,
S ha fölkelek, ettől is jól vagyok,
És neki annyira jó velem, az egész,
És az életem, így szép.
A sorsom így már rendben van,
És jól beosztom önmagam,
És jönnek is sorban az elmaradt sikerek.
Még az arcom is más lett,
Megyek el…
Nem tudom mért, most mért megyek el

Nem tudom mért, megyek el,
Nem tudom mért, és aztán sok
lakás, sok lakó, az ablakból semmi sem látható,
Megtörölt polcok, hogy ott legyen, a ruhám,
Csomagolni se kell már.
Persze, hogy néha már, eltévedek,
És mind nehezebbek a kofferek,
És mégis és újra csak azt hiszem, hogy ez jó…
Hogy ez végre most jó lesz,
Egy más szoba, egy más személy, hogy felragyog a kedvemért,
És én így már mindig csak képzelem,
Hogy ez jobb, hogy ez végre most jó lesz
Megyek el…
Nem tudom mért, most mért megyek el

Nekem kell ez a hely,
Megyek el…
Nem tudom mért, most mért megyek el
Nekem kell ez a hely,
Nekem kell ez a hely!
Nem tudom mért, most mért megyek el
Nem tudom mért, nekem kell ez hely,
Most mért megyek el,
Most mért megyek el!
Nekem kell ez a hely,
Megyek el…
Nem tudom mért, most mért megyek el
Nekem kell ez a hely,
Megyek el…
Nem tudom mért, most mért megyek el,
Nekem kell ez a hely….