Működik

2008 június 7. | Szerző: KEK |

 

 Napok óta a bosszú éltetett. Pénteken mentem haza a villamoson, és épp arra gondoltam, mégse fog összejönni, mert mást nem akarok bajba keverni evvel. összeférhetetlen lenne, hogy én ellenőrizzem őt. Megizzasztanám alaposan (ide eredetileg más szót akartam írni, csak ki kellett volna csillagozni). És szállnék le a villamosról, és ő meg a másik oldalról jön ugyanahhoz a lépcsőhöz. Kihúztam magam, apró félmosoly a szám szélén. (“na, mi van, kisanyám! Én még mindig csinosabb és okosabb vagyok! És nem utolsósorban fiatalabb! előttem az élet!) BÚJT! úgy csinált, mintha még szedelődzködne a leszálláshoz. Egy pillanatig felvillant bennem A. kérdése, hogy tudnék-e embert bántani fizikailag, de nem éreztem ilyet. CSak láttam, hogy milyen kövér és elképzeltem, milyen puha lehet a hasa, de ennyi. kicsit persze én is meg voltam lepve, mert nem is köszöntem neki. pedig, lehet, hogy ő azt gondolja, ő nyert. Elmarta-elvette mellőlem a szerelmem. De csak fizikailag.