Mikor kicsi csecsem\u0151 volt, akkor csin\u00e1ltam ezt. Hallgat\u00f3ztam, \u00e9s sz\u00e1raz orvosi t\u00e9nyek cik\u00e1ztak az agyamban. Addig figyeltem, \"v\u00e9letlen\u00fcl\" hozz\u00e1\u00e9rtem, megsimogattam, vagy csak nagyon-nagyon k\u00f6zel hajoltam, hogy halljam, l\u00e1ssam, \u00e9rezzem, m\u00edg meg nem mozdult, ny\u00f6g\u00f6tt egyet \u00e1lm\u00e1ban. Igen, vesz leveg\u0151t. Megnyugodhattam. hogy tud egy gyerek ennyire m\u00e9lyen aludni?!<\/P>\r\n
Egyed\u00fcl felelek \u00e9rte. P\u00e1r \u00e9vig elhalkult ez az \u00e9rz\u00e9s bennem. Megosztottam a gondokat, amennyire csak lehetett. Az anyai f\u00e9lt\u00e9st nem lehetett. Kinevett\u00e9k. Tudom, hogy minden rendben, hogy nem gondolunk rosszra, mert megval\u00f3sul, \u00e9s ugyanakkor nem is \u00e9l\u00fcnk vissza az \u00e9giek kegy\u00e9vel, de f\u00e9ltem. F\u00e9lteni fogom, m\u00edg \u00e9lek.<\/P>","type":"rich"}